Szevasz Bandikám. Régen találkoztunk, ja, azon a túros csuszás sportnapon. Figyelj már, azt beszéltük a könyvtáros haverokkal, hogy mi bárhol, bármikor szívesen játszanánk a tisztelt nemzeti bulvár sportos csapatotokkal. Ha már ilyen híresek lettetek.
Látványos játékot, így harmincon túl, már nem ígérhetek, de egy kis bunyót, meg kórházi beutalót bármikor tudunk mi is prezentálni. Nem kell azért a világ végére utazni. Egy feltételünk van csak, Bencét hozzátok. Olyan, szimpatikus gyereknek látszik.
Remélem nem veszed nagyon a szívedre, de van egy kis probléma ezzel a mostani kattintás növelő kampányotokkal. A haverok azt mondják, hogy aki valaha megfordult a gyepen, akár fűnyíróként is, annak ez a történet, így biztosan nem életszerű.
Vezet a csapatom, nagyon, európa klasszis vagyok, aki megnyerte a bajnokok ligáját és akkor lefejelem a noname bulvár firkász majmot. Aha. Persze én rögtön mondtam, hogy tűzbe teszem a kezem értetek, biztos így történt, meg minden, de ők csak nevettek rajtatok.
Tudod miért, mert szerintük az összes külföldi edzővel ezt csináltátok, csináljátok, aki van annyira bátor, hogy ide jön, ebbe a szánalmas, bűzlő mocsárba. Nektek mezey, egervári, csank, bozsik, várhidi, mészöly féle szájzsenik kellenek. Pedig ezek a senkiháziak elvették tőlünk a focit! Nem ezt, az igazit. Mondjuk ebben van is valami, mert 25 éve nem vagyunk a térképen.
Na, akkor majd egyeztetjük még a dátumot. Kispálya, nagypálya, salak, műfű bármi jöhet.
Mondjad csak